Mivel a barátnőm tudta, hogy sosem teszem ki a lábam otthonról könyv nélkül - mindig ott lapul egy a táskámban -, néhány éve úgy gondolta, születésnapomra megajándékoz egy újabbal. Elkérte a "Kívánságlistám", amit a libri.hu oldalon folyamatosan bővítgetek. A választása erre a nagy regényre esett: Julie Orringer: Láthatatlan híd . Sokáig várakozott a könyvespolcomon sok más darabbal együtt, de most a vizsgák után sorra került. Szinte minden könyv végén megállapítom, hogy: "Ez lesz a kedvenc könyvem!", de ez most tényleg más volt. Olyan őszintén és részletesen olvasni arról, hogy egy külsős, amerikai írónő szemszögéből hogyan zajlottak az események itt Magyarországon, Budapesten, ugyanazokon a helyeken, ahol mi most járunk, élünk... Sokszor az ember álomvilágba akar menekülni azért kezd el olvasni, de néha pont a kijózanító és a kegyetlen valóságra van a legnagyobb szükségünk.
Ez a csodálatos regény nagyszerűen összefoglalja nem csak a 2. világháború tényanyagát, hanem olyan átélhetően mutatja be az akkori kort a különböző országokban, hogy mi is éhezünk a gettóban, rettegünk a vagonokban és fagyoskodunk Szibériában...
Keresve sem találnánk jobb regényajánlatot a táborunkhoz! Őszintén és nyomatékosan ajánlom mindenkinek, hogy szánjon rá néhány napot a nyári szünetéből és merüljön el ebben a magával ragadó regényben!!!
